Dr. Paksy Zoltán történész, főlevéltáros beszéde a 2024. október 23-án megtartott megemlékezésünkön:
1956. október 23-án kora délután Budapesten a Petőfi Kör, az Írószövetség és az egyetemista szervezetek által meghirdetett demonstrációra elkezdtek gyülekezni az egyetemisták. 3 órakor már több ezren voltak, nagyon sok munkából hazatérő munkás is csatlakozott hozzájuk. A Petőfi szobornál Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt, egy diák pedig felolvasta a 16 pontos kiáltványt, amit a műegyetemisták fogalmaztak meg. A tüntetők gyülekezete a budai Bem-szobornál volt, ahol már néhány zászlóból kivágták a szovjet mintájú címert. A szobor talapzatáról Veress Péter felolvasta az írók kiáltványát, majd Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot. A tömeg kórusban kezdte el skandálni: „Nagy Imre beszéljen a Parlamentnél!” A tömeg ezért megindult a Margit hídon át, az első csoportok 17 órakor érkeztek a Kossuth térre. Egy óra múlva kétszeresre nőtt a tömeg a téren és a környező utcákban. Fél hétkor kikapcsolták a tér világítását. A tömeg azonban nem tágított, követelte Nagy Imrét. A sötétben a meggyújtott újságok fénye világított.
A Kossuth térről egy csoport a Rádióhoz ment, ahol az ÁVH már géppisztolyokkal és könnyfakasztó gránátokkal felszerelt egységeket helyezett el. Egy másik tüntető csoport a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz vonult, ahol megkezdték – főleg fiatal munkások – a zsarnokság jelképének tekintett szobor ledöntését. A katonai parancsnokság több fővárosi és környékbeli katonai egységnél riadót rendelt el. Gerő Ernő, Rákosi Mátyás helyettese, este 8 óra előtt néhány perccel telefonon beszélt Hruscsovval és a segítségét kérte. Pontban 20 órakor pedig már a Rádióban beszélt Gerő, fasiszta csőcseléknek nevezve a felvonulókat.
Az első lövések a Rádió előtt dördültek el. Csak az első két nap harcaiban, tehát az október 23- és 24-én az elesettek számát 250-re teszik. Október 25-én az országház előtt tüntetőkre ÁVH karhatalmisták lesből nyitottak tüzet, az ott elesettek számát 70-80 főre, a súlyos sebesültekét 150-re teszik.
Kedves Barátaim, tisztelt Ünneplők!
Amikor ezeket az eseményeket olvassuk, halljuk, ugyanazt látjuk, ugyanazt érezzük, mint 1848. március 15-e kapcsán: ezek egy felemelő, de egyben drámai forradalom nagyszerű pillanatai. Felemelő, mert az emberek az elnyomás és a hazugság rendszere ellen, a szabadságért vonultak az utcára, és drámai, mert sokan az életükkel, vérükkel fizettek érte. Bátrak voltak? A kérdés költői. Bátor az, aki fegyvertelenül megy ki az utcára tüntetni géppisztolyos ÁVH-ások sorfala között, vagy egy szál puskával veszi fel a harcot T54-es tankok ellen? Vagy egész egyszerűen csak kimegy tüntetni, kockáztatva ezzel, hogy néhány nap múlva az Andrássy út 60. alagsori pincéjében verik véresre? Vagy „csak” elveszti egzisztenciáját, kizárják az egyetemről. Igen, nagyon bátrak voltak.
De nézzük meg, hogy ezek a bátor és szabadságszerető emberek mi ellen lázadtak föl 1956 októberében? Nézzük meg az október 23-ai tüntetés 16 pontja közül a főbb követeléseket!
– Vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról, „ruszkik haza!”
– Nagy Imre alakítson kormányt, a sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák le!
– Általános, egyenlő, titkos választásokat, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot!
– Vizsgálják fölül a magyar–szovjet kapcsolatokat a kölcsönös be nem avatkozás jegyében!
– Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adottságok és a nép valódi létérdekei alapján!
– Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót, újságot!
– Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket!
– Vegyék teljes revízió alá az ipari normákat, vizsgálják ki a bérköveteléseket, állapítsák meg a munkás létminimumot!
– Fektessék új alapokra a beszolgáltatás rendszerét, az egyénileg vállalkozók kapjanak a TSZCS-kkel egyenrangú támogatást! (Ezt úgy fordíthatom le a mai nyelvre, hogy a kisvállalkozók kapjanak a nagy cégekkel, multikkal azonos támogatást!)
– Független bíróság vizsgálja felül az összes politikai és gazdasági pert, bocsássák szabadon az ártatlanul elítélteket!
– Vonják felelősségre Rákosit!
Kedves Barátaim!
Ma, csaknem 70 évvel a forradalom után, ezek közül a pontok közül majdnem mindegyiket újra követelhetjük, csak a felelősök nevét kell kicserélni. Ma Magyarországnak évek óta újra olyan kormánya van, amely nem a magyar nép érdekeit szolgálja, hanem két másikat: a saját zsebét és az oroszokét. Mert az oroszok újra itt vannak! Csak most nem tankokkal, hanem kőolajjal, földgázzal, atomerőművel, titkos szerződésekkel, kémbankkal, vendégmunkásokkal, sok-sok hitellel és kitüntetett Szíjártóval, aki hazajár Moszkvába. A legnagyobb magyar olajipari vállalat, a MOL orosz oligarcha résztulajdonosának a fiát átsegítik a vizsgán a budapesti egyetemen, és amikor ezt az egyik oktató szóvá teszi, őt rúgják ki az egyetemről. És sorolhatnám a megalázóbbnál megalázóbb példákat. Miközben a szomszédban egy nép élet-halál harcot folytat az orosz megszállók ellen a szabadságáért és a függetlenségéért.
A magyar miniszterelnök ma az egyetlen vezető politikus Európában, aki elítéli egy nép honvédő háborúját. És ez a miniszterelnök ma ki mer menni, megünnepelni 56 hőseit.
Szuverenitásról beszél, még hivatalt is állít neki, és közben újra kiszolgáltatja a hazánkat az oroszoknak! Hazudj minél nagyobbat, ha csak egy töredékét elhiszik, már nyert ügyed van!
Kedves Barátaim!
Hát semmit nem tanultunk 56-ból? Van, aki tanult: most végre egy ostoba miniszter – nomen est omen – kibökte, hogy ők bizony nem is védenék meg Magyarországot, ha megtámadják. Hanem megmutatják a gyakorlatban, hogy mit jelent „békepártinak” lenni: azonnal megadnák magukat. Csak hogy világos legyen, elmondom magyarul, hogy ez a megadás mit jelentene: a miniszterelnök és a sleppje azonnal elhagyná az országot és Mészáros Lőrinc luxusjachtján és a világ más tájain összevásárolt luxusingatlanokon pihennék ki a menekülés fáradalmait, majd élnék le életük hátralévő részét, kényelmesen, gondtalanul.
Közben a magyar nép elszenvedné a megszállást.
De lehet, hogy a bátrak megint fegyvert fognának és harcolnának. Mert van az orbáni „békepárt” és van a bátrak tábora.
Magyarországnak most e kettő közül kell választania!