Az utóbbi napokban egyre meghatározóbbá váltak a közéletben a járvány várható egészségügyi, társadalmi, gazdasági hatásairól szóló hírek, vélemények. Félelemmel vegyes hangulatban, félárbocon van a helyi közélet. Az intézményrendszer és a felelősen gondolkodó polgárok zárt ajtók mögé húzódtak, a tanulás, munkavégzés virtuálissá vált, az életünk kényszermegoldásokkal működik. El kell fogadnunk. Jön a Húsvét, tényleg maradjunk az otthonainkban, ne fogadjunk vendéget, ne menjünk családhoz, baráthoz és ne most jusson eszünkbe a népszerű kirándulóhely. Amit szabad, azt sem kell megtennünk, ha veszélyeztet minket és egyúttal másokat! Tartsuk be a kijárási korlátozásokat!
A járvány és hatásainak kezelésében felelős vezetők rendeleteket hoznak, utasításokat adnak. Ha nagy a tét, a feszültség és a félelem, akkor könnyen hibáznak. Például könnyű megfeledkezni, arról, hogy ez most nem választási kampány, a gyógyításhoz nem kell felülről jövő politikai propaganda és alulról jövő beletörődés. Gyógyító, védő eszközök, felelős szakemberek, segítőkész civilek kellenek! Az elgondolkodtató – ha igaz a hír – hogy a kórházakhoz vezényelt katonai parancsnok hatáskörébe sorolják át a lélegeztető gépek felhasználását. Na ne! Amikor a katonákat odarendelték, az anyaggazdálkodás felügyeletéről volt szó. Most a vírusok támadnak és nem az antant. Amúgy meg rendeleti kormányzás esetén is az orvos felelőssége erről dönteni. Ha a kezéből kiveszik, akkor a preferenciák már nem a hippokratészi esküvel, csak vigyázzállással hitelesítettek.
Komoly kérdés – lassan suttogó propagandává válik – a megbetegedettek száma. Nem tesztelik az embereket, így nem derül ki időben a járvány kiterjedtsége. A hátrányok finanszírozásának tervezete nem számol azzal, hogy sokan kerülnek ki a foglalkoztatásból, nem lesz jövedelmük. Márpedig az életben maradáshoz mégiscsak szükség van egy bizonyos alapellátásra. A városunk önkormányzatának költségvetését ijesztő mértékben túlterhelte a kezeléssel kapcsolatos rendelet, egyre kisebb az esélye a rászorulók megsegítésének. A kereskedelmi kamara nagy befolyással bíró elnökének semmiféle víziója nincs a megoldásról és ez aggodalomra ad okot. Nem követelünk, nem vagyunk okosabbak mindenkinél, de szólunk; A megoldásoknak mindenkiről kell szólni!
Tiéd a Város Egyesület Elnöksége